Vennék valamit, wazzeeee…! Az eladó, mint marketing eszköz.
Ki az, aki nem ismeri a plázákban „eladó” címen futó életformát? Ha lenne ilyen ember, akkor az ő kedvéért elmesélem.
Rendszertani besorolás:
Ő az, aki ha egyedül van, akkor általában mobiltelefonál, műanyagdobozból hagymásmajonézeskrumplit rágicsál… Többnyire a méreténél egy-két számmal kisebb nadrágot és topot visel, hogy jól láthatóak legyenek a legkevésbé sem szép vagy egyedi tetoválásaik, öklömnyi piercingjeik.
Rosszabb eset, ha ketten, esetleg többen vannak. Ilyenkor általában az üzlet közönségének fülhallatára szokták megdumálni az előző esti, hétvégi bulit. Ki-kivel-mit, ki mennyit ivott, szívott, megcsalt, új telcsit kapott-vett, talált… Ha a kivesézéssel megvannak, akkor általában jön a tervezgetés, este, vagy a hétvégén hová, kivel, miben… Jajj, még azt a dögös akármit addigra meg kell venni, meg fodrász, szoli, műkörmös… Ha nincsenek jóban, esetleg csak flegmatikus mindahány, akkor elképzelhető, hogy az előző sztorit megúszod, és csak a bamba, végtelenbe bámuló tekintetekkel találkozol.
Bevallom, én szeretek vásárolni. (Sziaaaaaa, Krisztaaaaaa!) Ha már egy üzletbe bemegyek, akkor többnyire nem jövök ki üres kézzel.
Lehet, hogy már kezded sejteni, hogy mi a bibi? Bezony! Először mindig benézek az üzletbe, és ha ilyen eladói felhozatalt látok, akkor már be sem megyek.
Az ilyen helyeken személyes sértésnek élik meg, ha felpróbálnál egy ruhadarabot, vagy kérsz belőle egy másik méretet.
Ha kp-ben fizetsz, az a baj, ha kártyával, akkor meg az. Mindkét esetben lehet hangos nyaffanásokra számítani. Vagy nincs váltópénz, vagy itt senki se szokott kártyával fizetni, és akkor jajj, most mi lesz…
Ezen üzletek tulajdonosai – szerény véleményem szerint – több százezer forintokat (esetleg többet) hajigálnak ki az ablakon havonta. Erre egyetlen okot tudok (na jó, kettőt) elképzelni. 1.) Igyekeznek minél alacsonyabban tartani a bérköltséget, és ennyi pénzért csak ilyen munkaerőt kapnak. 2.) Fogalmuk sincs arról, hogy mi az a marketing, és mi mindennel lehet agyoncsapni egy egyébként működő vállalkozást.
Nos, a tulajoknak üzenem, hogy ha felvennének az előbbi hölgyemények helyére kereskedelemben jártas, vevőközpontú, kedves eladókat, akkor nagyságrendekkel nőhetne a bevétel, ami bőven kompenzálná a megnövekedett bér- és járulék költségeket.
Egy csomó ember szeret vásárolni, viszont a legtöbb ember nem szereti, ha pofákat vágnak rá, amikor belép egy boltba. Ugye, hogy nem is bonyolult?
…és ha mégsem vagy hajlandó többet fizetni egy jó alkalmazottért, akkor legalább legyenek szabályok. Hogyan fogadjuk a vevőt. Jelezzük, hogy kéznél vagyunk, ha segítségre van szüksége. Ha csak nézelődik, akkor ajánljunk Neki valamit…
…és ez még csak nem is marketing, tudod: józan paraszti ész.
)
Kriszta,
Elgondolkodtam az általad leírtakon, és két érdekes pont keltett bennem gondolatokat.
(1)”Ha felvennének az előbbi hölgyemények helyére kereskedelemben jártas, vevőközpontú, kedves eladókat, akkor nagyságrendekkel nőhetne a bevétel, ami bőven kompenzálná a megnövekedett bér- és járulék költségeket.” – Ez az állítás véleményem szerint további vizsgálatot igényelne. Legalább 2 lehetőség van ugyanis: Az egyik szerint valóban többel növekedne a bevétel, mint a bérköltség, csak ennek a tulajdonosok nincsenek tudatában. A másik lehetőség viszont, hogy növekedne ugyan a bevétel, de a nyereség ezáltal nem növekedne jobban, mint amennyi a bérköltség növekménye. Mert azért mivel azt látjuk, hogy meglehetősen sok helyen dolgoznak az általad leírt eladó hölgyek, azt a lehetőséget is érdemes figyelembe venni, hogy mindez egy gazdaságilag racionális tulajdonosi döntés eredménye. Persze nem könnyű eldönteni, és nyilván minden eset más, de azért ezen érdemes elgondolkozni, egy-egy konkrét esetre vonatkozóan akár számszerűleg megvizsgálni (persze többnyire csak szakértői becslés alapján lehet), mielőtt javasolnánk.
(2)”..és ha mégsem vagy hajlandó többet fizetni egy jó alkalmazottért, akkor legalább legyenek szabályok. Hogyan fogadjuk a vevőt. Jelezzük, hogy kéznél vagyunk, ha segítségre van szüksége. Ha csak nézelődik, akkor ajánljunk Neki valamit…” – Erről az jutott eszembe, hogy amellett hogy valószínűleg vannak helyek, ahol az alapvető szabályok sincsenek lefektetve. De vélhetőleg vannak olyanok is, ahol ezek a szabályok megvannak, csak éppen nem tartják be őket. Ilyenkor két alapvető dolog segít: Az első a tréning – nem kell hogy sokba kerüljön, de ne ha nem csak előírják, hanem képzik is legalább alapvető szinten az alkalmazottat, az segíthet. A másik természetesen az ellenőrzés, az audit, inkognito vásárlók által. Ennek legegyszerűbb és nagyon költséghatékony módjaként azt javasolnám kedves ügyfelemnek, hogy kérje meg ismerőseit, hogy amikor a bolt közelében jár térjen be, és figyelje meg az eladók viselkedését (köszönnek-e, segítőkészek-e, stb.). Amennyiben ad erről visszajelzést a tulajdonos felé, köszönetképp adhatunk neki egy 500 Ft-os utalványt, ami még jövőbeli vásárlásra is motivál.
Nos, ennyi jutott eszembe ehhez. Puszi Neked Kriszta!