Értem én, hogy szolgáltató-kisvállalkozó vagy és nem marketinges…
Köll a pénz vagy nem köll a pénz?
Ha eddig nem tudtad, akkor most szólok, hogy ahogyan felveszed a telefont, és ahogy aztán kommunikálsz azon keresztül, az egy fontos marketingeszköz lehet(ne) a kezedben.
Mire lehet jó?
- Azonosít(hat) Téged
- Segít(het) kialakítani a kapcsolatot a potenciális ügyféllel
- Bizalmat ébreszt(het) Irántad
Márpedig ezek elég fontos marketinges tényezők. Akkor mégis hogy lehet, hogy amikor pl. egyéni vállalkozókat hívok, a telefonbeszélgetés sokszor így zajlik:
Igen?
Kicsöng, felveszik:
Ő: – Háló. (Ennyi. Semmi köszönés, semmi bemutatkozás, semmi fapapucs.)
Számomra ebből nem derül ki, hogy jó számot hívtam-e egyáltalán, vagy hogy kivel beszélek.
Én: – Jó napot kívánok! (köszön) Nagy Krisztina vagyok (bemutatkozik), és Kákalaki Bendegúzt keresem.
Megadom azt az udvariasságot, amit én is elvárnék.
Ő: – Igen? (Továbbra is semmi bemutatkozás, semmi köszönés, semmi megkérdezés, hogy mit akarok…)
Még mindig nem tudom, hogy azzal beszélek-e, akivel szeretnék.
Én: – Azért keresem, mert… (mittudomén – leszakadt a könyvespolc és vissza kéne tenni)
Itt ismertetem az igényemet, problémámat. Mindezt persze úgy, hogy fogalmam sincs, a megfelelő emberrel beszélek-e? (Agilisabbak ekkorra már rég megkérdezték még a fickó anyja nevét is, de most nem az én hozzáállásom a téma 
)
Ő: – Igen?
Továbbra is végtelenül kommunikatív és segítőkész.
Én: – Tudna ebben segíteni?
Ő: – Hol lakik?
Hát mi a rétes köze van annak, hogy hol lakom, ahhoz, hogy tudja-e a megoldást a problémámra?
Én: – Ittésitt.
Persze nagyjából megmondom, mert mit lehet tudni, miért olyan érdekes ez.
Ő: – Jövő pénteken 11-kor tudok arra menni.
Máris ott tart, hogy kijön hozzám, és hogy mikor. Arról még nem is beszéltünk, hogy meg tudja-e csinálni a munkát, nem is kérdezett részleteket, pláne nem mondta, hogy mivel jár a munka elvégzése (anyag, idő, pénz).
Én: – Akkor sajnos nem vagyok otthon.
A dolgozó emberek többsége nincs otthon délelőtt 11-kor, és a legtöbb helyen nem adnak szabit polcszerelési apropóból.
Ő: – Hát akkor legközelebb csak 3 hét múlva tudok menni.
Semmi együttműködésre való törekvés. A polcom ugyebár le van szakadva… Most van leszakadva. Már meg sem kérdezem, hogy 3 hét múlva esetleg este lenne az a szabad időpont?
Én: – Akkor köszönöm szépen, még tájékozódom. Viszonthallásra!
Ő a.) – Viszhall!
Ő b.) Köszönés nélkül lenyomja.
Ha jobban belegondolok, az udvariasság és a normális kommunikáció része lehet a marketingednek.
Csakhogy ezek egy normális ember hétköznapjának is részei. Lehet, hogy nem is a marketing hiányzik, csak a normális emberi viselkedés? Hmmm…
Nagy Krisztina
)