Ó, ha rózsabimbó lehetnééééék…
Ja, nem!
Ha én felnőttképzési szervező lehetnék…
…de miket is beszélek, hiszen néhány hét és papíron is az leszek! Tudod, hogy mi az? Ő az, aki nem a HR-es
, hanem aki az oktatással, képzéssel kapcsolatos marketing tevékenységekért felelős. Szóval tulajdonképpen ő egy felnőttképzési marketinges, még akkor is, ha nem így hívják.
Bizony, van ilyen! Micsoda mázli, ha az ember már egyébként is tanult „sima” marketinget : )
Szóval láttam már iskolai oktatást, tréninget, tanfolyamot, konferenciát. Kiscsoportos, nagycsoportos képzést, személyes tanácsadást.
…és persze láttam apróságokkal elrontani egyébként klassz dolgokat.
Gondoltam megosztom, hogy első körben mit tennék, ha egy képző intézmény, cég adott helyén lennék… (…de nem leszek. Köszi, jó nekem külsős tanácsadóként. Ha kérdésed van, keress! Megdumáljuk : ) )
Tehát, ha képzésekkel foglalkoznék, akkor…
Akkor tudnám, hogy a diákjaim, hallgatóim, tanulóim egyben az ügyfeleim is. (Akkor is, ha nem ők fizetnek, hanem a cégük.)
Azt is tudnám, hogy az ügyfeleket – a képességeimhez mérten – illik a legjobban kiszolgálni. (Ehhez hozzátartozik, hogy időnként beszélgetek velük.)

A képzésnek csak egy része a jó tananyag!
Tudnám, hogy a feladataim közé tartozik, hogy időben és megfelelő minőségben küldjek tájékoztatást az őket érintő ügyekről. (Mikor kell odaérni a képzésre, hogy lehet odajutni, van-e parkolóhely, adunk-e reggelit, kap-e jegyzetlapot, lesz-e ebédszünet, milyen öltözékben jöjjön…)
Úgy alakítanám az ügyfélszolgálatot, hogy az adminisztratív dolgozók ebédszünete ne essék egybe a hallgatók, tanulók ebédszünetével. (Milyen klassz, hogy csak akkor tudsz ügyeket intézni, amikor senki sincs az irodában.)
Nem kényszeríteném a hallgatókat kötelező környezetszennyezésre a több kiló nyomtatott beadandó gyártásával. (Hajrá fenntartható fejlődés és 21. század, jöjjenek az anyagok e-mailben vagy feltöltve.)
Képzett, kvalifikált, tapasztalt oktatókat alkalmaznék. (Aki 30 éve ugyanazokat az esettanulmányokat hozza, aki felolvas egy PP-ot szó szerint, aki zavarba jön egy releváns kérdéstől, az nem ilyen.)
Időnként kérnék visszajelzést, és elemezném is azt. (Bármit – így a képzéseket is – úgy lehet fejleszteni, ha tanulunk a visszajelzésekből, és igyekszünk elvégezni a szükséges változtatásokat, fejlesztéseket.)
Olyan dolgozókat alkalmaznék, akik szeretnek emberekkel, emberek között dolgozni. (Ki szeret olyan ügyintézővel beszélgetni, aki fél kézzel reggelizik a felnőttképzési szerződésed felett, a fülén lóg a telefon, és közben odabök Neked egy – Eeeegeeen? kérdést.)
A tanulók tudnák, hogy milyen problémájukkal személyesen kihez fordulhatnak. (Hát nem jó, ha tudod, hogy számlázás – Kovács Marika; szerződés – Kiss Beáta…? Nem kell a recepciósnak végigmagyaráznod a problémádat, aztán megvárni, amíg 3x átkapcsolnak.)
Rendesen vezetném az adminisztrációt. (Hülyén veszi ki magát, ha 2-3x is bekérünk olyan adatokat, amiket már rögzítettünk korábban.)
Odafigyelnék, hogy a képzés során az oktatók, előadók ne traktálják a magánügyeikkel a hallgatókat, és ne a képzési időben építsék a privát üzletüket. (Ugye milyen gáz, amikor az anyag helyett azt kell hallgatnod, hogy milyen kevés pénzért, milyen messziről, különben is beteg a gyerek, az anyósról meg szót se ejtsünk, de ha már itt vagyunk, akkor kit érdekel egy jó kis üzlet, ami csak heti 2 órát vesz ez az életedből? Na?) Szeretném tovább olvasni »
