Szóval azt a visszajelzést kaptam tegnap, hogy potenciális ügyfeleket riasztok el azzal, hogy ilyen stílusban írom a blogot, ahogy. Azt látják belőlem, hogy kemény vagyok és nagyon határozottan képviselem a véleményem.

Ez egyrészt jó, mert erős és markáns képet fest rólam, tehát benne vagyok a fejben.

Másrészt nem jó, mert az ügyfelet, akit már itt elveszítek, sose látom többet.

Hacsak…

…nem mutatom meg neki, hogy a (világ sok egyéb dolgához hasonlóan) én sem csupán egy dimenziós vagyok.

Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy milyen jó arc vagyok. A humorérzékem pl. verhetetlen, és ha segítségért fordulsz hozzám, akkor tutira nem hagylak megoldás nélkül.

Ami pedig az ügyfeleket illeti, nem egyszer fordult elő ilyen jellegű beszélgetés marketinges kollégákkal és más területről való üzletemberekkel:

• Ő: – A profit, a profit, a profitom…
• Én: – Oké, de az ügyfél, meg az ő igénye, meg hogy legyen megoldás a problémájára…?
• Ő: – Persze, az is, de hát a bevétel…!
• Én: – Oké, de bevétel abból lesz, ha arra figyelsz, hogy mi az igény, és hogyan tudod megoldani a problémát.
• Ő: – Áh, reménytelen vagy!

Jah igen, nemrégiben azt is mondták, hogy a személyes kommunikáció nálam „mindent visz”. Abban az értelemben, hogy egy dolog, ami szerepel a blogon, másik amit még a Facebook-on és a Twitteren látnak belőlem, vagy akár egy levelezés során, de a legjobb, amikor végre találkozunk élőben. Akkor ugye megvan a teljes kép, és nem csak szeletkék. Szóval írásban is jó vagyok, de élőben még jobb : )

Szerintem, mielőtt úgy döntesz, hogy túl ijesztő vagyok Neked, inkább beszélgessünk : )

(Különben is, 162 centi vagyok. Még egy nagyobbacska macska is van ekkora, ha kihúzza magát…)

Persze nyilván nehezen adom el magam édes, tündibündi angyalnak ezzel a ’Vérnyúl’ melléknévvel. Hiszen tudvalévő, hogy az ellen csak az Antióchiai Szent Kézigránát hatásos.

Oké, de adja magát a kérdés, hogyan lettem vérnyúl?

A répát már gyerekkoromban is utáltam, de nem ezért. Történt egy napon, hogy felnéztem és úgy döntöttem, hogy kell nekem egy hobbi. (Tudom, ilyenkor elmegy az ember a hobbi-boltba, de én nem vagyok az a fajta lány…)

Szóval a labda feldobódott, a kocka elvetődött, hobbit kell szereznem. Most. Igen ám, de mi lényen az?

Mivel kicsiny korom óta álmom volt, hogy kommandós legyek, vagy nindzsa, itt volt az ideje, hogy feltérképezzem a hazai „üssük egymást gyerekek, hisz minden percért kár…” piacot.

Jah igen, mondtam már, hogy baromi türelmetlen vagyok? Szóval, amikor megláttam a kulcsszavakat, hogy „hatékony, életszerű, gyorsan elsajátítható, azonnal alkalmazható technikák, felesleges ideológiák nélkül”, akkor már éreztem, hogy a krav-maga és én nem megyünk el egymás mellett szó nélkül.

Az első edzés után ott is ragadtam. Mivel elég jól haladtam, hamar kiérdemeltem a Vérnyúl nevet. A körítés nagyjából ez volt hozzá: kicsi, helyes, aranyos, de ha közelebb mész hozzá, akkor letépi a karodat.

(Persze a történethez hozzátartozik, hogy a „közelebb mész” a legtöbb esetben tartalmazott egy támadólag használt gyakorló kést, botot, netán egyéb fegyvert, vagy annak látszó tárgyat…)

Persze használhatnék másik becenevet is, amit szintén edzésen kaptam, de azért a „milkatehén” olyan izé…

Azt azzal sikerült kiérdemelnem, hogy az érzékeny bőröm miatt többnyire úgy néztem ki, mint a fentebb említett emlősállat. Már ami a foltokat illeti.

Ez a jelenség nyáron mindig vonzotta az érdekes tekinteteket.

Képzeld el, ahogy nyáron a kicsi, szőke leányzó, pántos trikóban áll a villamosmegállóban egy bazi nagy sporttáskával, teli tiritarka foltokkal… (Nem a táska, hanem a leányzó.) Szóval odajött egy srác és megkérdezte, hogy minden rendben van-e? Nem tud esetleg valamiben segíteni? – Nem köszi, közelharc edzésről jövök éppen…

Mindenesetre a lényeg, hogy nem vagyok egy Terminátor : ) Nem fogom elvenni a ruhádat, a csizmádat és a motorodat. …és nem kell velem jönnöd, ha élni akarsz.

Választhatsz másik tanácsadót is, de azért van még néhány egyéb dolog is, amit jó ha tudsz rólam, mielőtt döntesz.

Szeretem az eredményeket és a sikerélményt. Ha együtt dolgozunk, akkor a Te sikered az én sikerem is. Én ezért dolgozom. Azt akarom, hogy Te is sikeres legyél.

Akkor viszont nem fogunk jól kijönni, ha Te ezt nem akarod, vagy nem vagy hajlandó tenni érte. Mert akkor csak én túráztatnám magam…, annak meg mi értelme?

Szóval az ajánlatom: Találkozzunk személyesen, mielőtt (vagy ahelyett, hogy) beveted ellenem a szent kézigránátot.

Egy próbát mindenképpen megérek, azonban előre figyelmeztetlek, eddig már sokszor előfordult, hogy – kölcsönös szimpátia esetén – az egy órára tervezett beszélgetések 4 órássá fajultak : )

…és boldogan marketingeltek, míg céljaikat el nem érték…

Itt a mese vége. Szép álmokat! Jó hétvégét!

Nagy Krisztina

(Kriszta alias ’Vérnyúl’)

…meg a gyevi bírót, de az egy másik történet.

Lássuk csak, hogyan is működik a szakértővé válás.

1. Először csak egy maszatos kiscsávó vagy teli midicloriánokkal (ejtsd: lehetőség, tehetség, potenciál), és szeretsz ész nélkül száguldozni. Még nem érzed a felelősség súlyát. Csak játszadozol.

2. Aztán padavan leszel, gyakran lázadozol és mész a saját fejed után, hiába mondják az okosabbak, hogy mit kellene csinálni. Közben persze rengeteget tanulsz, és sikereid is vannak.

3. Aztán eljutsz egy pontra, ahol el kell döntened, hogy az erő melyik oldalát szeretnéd képviselni. Már majdnem célegyenesben vagy, de dönteni nem egyszerű. Sok a csábítás mindkét oldalon.

4. Hipp-hopp, jedi lettél. Ez annyit jelent, hogy még keményebben kell dolgoznod, mint eddig, és sokszor másokért. Már tudod, hogy ki vagy és azt is, hogy merre tartasz. Márt tudod, hogy nem vagy mindenható, és a Te képességeidnek is vannak határai. Egyre inkább józanul hozol döntéseket.

5. Mikor leszel jedi-mester? Ha még az előző pontokon morfondírozol, akkor picit odébb van : )

Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld...!

A másik nagy kedvenc mostanság – a szósölmédia mellett – az üzleti céllal, célra készített videók. Ezeket a profin vagy amatőr módon elkészített anyagokat elbírja a világháló. Állítólag szeretik is az emberek, hát miért ne készítene mindenki nyakra-főre, igaz?

Megmondom, hogy miért ne.

Amikor koncepció nélkül, elérendő cél kitűzése nélkül, a „mondok valamit, a lényeg, hogy lássanak” ötlet alapján készítesz videót, akkor ezek a hiányosságok mind-mind látszanak, és éppen ellenkező irányba hatnak, mint amerre menni szeretnél.

Szeretném tovább olvasni »

Pályamarketing Nyílt Nap

lesz a Facebook-on 4-én 11 és 15h között.

Szeretném tovább olvasni »