Mondd meg őszintén! Mit gondolsz az ügyfeleidről, vagy a vevőidről? Légy óvatos!

Ha azt gondolod, hogy „Ezek mind idióták!”, akkor azok is lesznek. Ha azt gondolod, hogy az ügyfelek csak nyűgnek vannak, csak a baj van velük. Tádámmm! Igazad lesz! Miért? Egész egyszerűen azért, mert Te alakítod így a dolgokat.

Tényleg hülye ügyfelekre van szükséged? Én nem hinném… Kedvelned kéne őket, igaz? Mennyivel könnyebb dolgod lenne. Végtére is ők fizetik a rezsidet, a kocsidat, a gyerekeid iskoláztatását. Hogy mi? Hogy ezeket Te fizeted? Aha. …és mégis miből fizeted, Öcsisajt?

Ha Te kedveled őket, és ezt ki is mutatod, Ők is kedvelni fognak. Márpedig aki kedvel Téged, nem lehet hülye? Ugye-ugye? Az üzleted és az életed is jobban fog működni. Kevesebb stressz, több bevétel.

Szóval, kedveljük a vevőinket és  ügyfeleinket  : )

Nagy Krisztina l Vérnyúl

Ez egyrészt jó, mert erős és markáns képet fest rólam, tehát benne vagyok a fejben.

Másrészt nem jó, mert az ügyfelet, akit már itt elveszítek, sose látom többet.

Hacsak…

…nem mutatom meg neki, hogy a (világ sok egyéb dolgához hasonlóan) én sem csupán egy dimenziós vagyok.

Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy milyen jó arc vagyok. A humorérzékem pl. verhetetlen, és ha segítségért fordulsz hozzám, akkor tutira nem hagylak megoldás nélkül.

Ami pedig az ügyfeleket illeti, nem egyszer fordult elő ilyen jellegű beszélgetés marketinges kollégákkal és más területről való üzletemberekkel:

• Ő: – A profit, a profit, a profitom…
• Én: – Oké, de az ügyfél, meg az ő igénye, meg hogy legyen megoldás a problémájára…?
• Ő: – Persze, az is, de hát a bevétel…!
• Én: – Oké, de bevétel abból lesz, ha arra figyelsz, hogy mi az igény, és hogyan tudod megoldani a problémát.
• Ő: – Áh, reménytelen vagy!

Jah igen, nemrégiben azt is mondták, hogy a személyes kommunikáció nálam „mindent visz”. Abban az értelemben, hogy egy dolog, ami szerepel a blogon, másik amit még a Facebook-on és a Twitteren látnak belőlem, vagy akár egy levelezés során, de a legjobb, amikor végre találkozunk élőben. Akkor ugye megvan a teljes kép, és nem csak szeletkék. Szóval írásban is jó vagyok, de élőben még jobb : )

Szerintem, mielőtt úgy döntesz, hogy túl ijesztő vagyok Neked, inkább beszélgessünk : )

(Különben is, 162 centi vagyok. Még egy nagyobbacska macska is van ekkora, ha kihúzza magát…)

Persze nyilván nehezen adom el magam édes, tündibündi angyalnak ezzel a ’Vérnyúl’ melléknévvel. Hiszen tudvalévő, hogy az ellen csak az Antióchiai Szent Kézigránát hatásos.

Oké, de adja magát a kérdés, hogyan lettem vérnyúl?

A répát már gyerekkoromban is utáltam, de nem ezért. Történt egy napon, hogy felnéztem és úgy döntöttem, hogy kell nekem egy hobbi. (Tudom, ilyenkor elmegy az ember a hobbi-boltba, de én nem vagyok az a fajta lány…)

Szóval a labda feldobódott, a kocka elvetődött, hobbit kell szereznem. Most. Igen ám, de mi lényen az?

Mivel kicsiny korom óta álmom volt, hogy kommandós legyek, vagy nindzsa, itt volt az ideje, hogy feltérképezzem a hazai „üssük egymást gyerekek, hisz minden percért kár…” piacot.

Jah igen, mondtam már, hogy baromi türelmetlen vagyok? Szóval, amikor megláttam a kulcsszavakat, hogy „hatékony, életszerű, gyorsan elsajátítható, azonnal alkalmazható technikák, felesleges ideológiák nélkül”, akkor már éreztem, hogy a krav-maga és én nem megyünk el egymás mellett szó nélkül.

Az első edzés után ott is ragadtam. Mivel elég jól haladtam, hamar kiérdemeltem a Vérnyúl nevet. A körítés nagyjából ez volt hozzá: kicsi, helyes, aranyos, de ha közelebb mész hozzá, akkor letépi a karodat.

(Persze a történethez hozzátartozik, hogy a „közelebb mész” a legtöbb esetben tartalmazott egy támadólag használt gyakorló kést, botot, netán egyéb fegyvert, vagy annak látszó tárgyat…)

Persze használhatnék másik becenevet is, amit szintén edzésen kaptam, de azért a „milkatehén” olyan izé…

Azt azzal sikerült kiérdemelnem, hogy az érzékeny bőröm miatt többnyire úgy néztem ki, mint a fentebb említett emlősállat. Már ami a foltokat illeti.

Ez a jelenség nyáron mindig vonzotta az érdekes tekinteteket.

Képzeld el, ahogy nyáron a kicsi, szőke leányzó, pántos trikóban áll a villamosmegállóban egy bazi nagy sporttáskával, teli tiritarka foltokkal… (Nem a táska, hanem a leányzó.) Szóval odajött egy srác és megkérdezte, hogy minden rendben van-e? Nem tud esetleg valamiben segíteni? – Nem köszi, közelharc edzésről jövök éppen…

Mindenesetre a lényeg, hogy nem vagyok egy Terminátor : ) Nem fogom elvenni a ruhádat, a csizmádat és a motorodat. …és nem kell velem jönnöd, ha élni akarsz.

Választhatsz másik tanácsadót is, de azért van még néhány egyéb dolog is, amit jó ha tudsz rólam, mielőtt döntesz.

Szeretem az eredményeket és a sikerélményt. Ha együtt dolgozunk, akkor a Te sikered az én sikerem is. Én ezért dolgozom. Azt akarom, hogy Te is sikeres legyél.

Akkor viszont nem fogunk jól kijönni, ha Te ezt nem akarod, vagy nem vagy hajlandó tenni érte. Mert akkor csak én túráztatnám magam…, annak meg mi értelme?

Szóval az ajánlatom: Találkozzunk személyesen, mielőtt (vagy ahelyett, hogy) beveted ellenem a szent kézigránátot.

Egy próbát mindenképpen megérek, azonban előre figyelmeztetlek, eddig már sokszor előfordult, hogy – kölcsönös szimpátia esetén – az egy órára tervezett beszélgetések 4 órássá fajultak : )

…és boldogan marketingeltek, míg céljaikat el nem érték…

Itt a mese vége. Szép álmokat! Jó hétvégét!

Nagy Krisztina

(Kriszta alias ’Vérnyúl’)

Lábjegyzet: A visszajelzést ne keverd össze a kritikával.

Az okos üzletember meghallja a visszajelzéseket és reagál rájuk. A zseniális üzletember pedig kifejezetten kéri, keresi a visszajelzéseket. …és persze van, amikor nincs konkrét visszajelzés, de a sorok között is lehet olvasni.

Pár nappal ezelőtt egy papír- és nyomtatványbolt előtt mentem el, ahol megütötte a szemem a következő felirat a bejárati ajtóra ragasztva: FÉNYMÁSOLÁS NINCS!

Ebből több dologra is következtethetünk egy kis asszociatív készséggel:

1.) Az üzletben nincs fénymásoló.

2.) Időnként bejönnek valós és potenciális ügyfelek, és szeretnének fénymásoltatni.

3.) A személyzetet, tulajdonost kifejezetten zavarják ezek az ügyfelek, akik oktondi módon fénymásoltatni szeretnének.

4.) Valószínűleg többen is kerestek már fénymásolási lehetőséget az üzletbe tévedve, mire megszületett ez a felkiáltójeles kijelentés.

Persze, értem én, hogy zavaró, ha bejönnek a potenciális ügyfelek és hülyeséget kérnek, kérdeznek… Csakhogy megfeledkezünk a visszajelzésekről.

1.) Az embereknek IGÉNYE van a fénymásolási szolgáltatásra.

2.) Ha lenne ilyen lehetőség, egy csomó egyéb terméket és szolgáltatást is el tudnánk adni mellé: boríték, genotherm, gumis mappa, iratfűzés, stb. Amit így ezek az emberek nem (vagy nem itt) vesznek meg.

3.) Fénymásoló gépet venni sem kell, hiszen manapság már elég változatos bérleti konstrukciókból lehet válogatni.

Akarsz egy kicsit pszichológiásat játszani? Lássunk kétféle feliratot és kétféle reakciót:

FÉNYMÁSOLÁS NINCS!

Oké, kellene pár dolog, de akkor majd olyan helyen veszem meg, ahol másolni is tudnak, így egyszerre elintézhetek mindent.

FÉNYMÁSOLUNK IS!

Jé, de jó! Ezt az izét már úgyis egy hete hurcolászom, hogy lemásoltassam valahol. Ha már itt vagyok, akkor kérek még celluxot, borítékot… Jéé, naptárak!

A Te üzletedben vajon melyik NINCS-et lehetne VAN-ná alakítani? Meghallod, hogy a vevőid mit szeretnének?

Jah, és hogy miért is írtam ma a visszajelzésről? A választ ide kattintva megtalálod.

Nagy Krisztina

(Kriszta alias ’Vérnyúl’)

Nézzük csak meg, hogy ez mennyire jól használható a kis magyar marketing világra.

Rengeteg olyan cég van, aki semmiféle tudatos marketing tevékenységet nem folytat. Sőt, vannak olyanok, akik tudatosan nem marketingelnek. (Érzed a különbséget?)

Panasz persze van:

• Elmaradnak a vevők…
• Csökken a profit…
• Nem tudom fizetni az alkalmazottakat…

A tanácsadó mondá, hogy talán egy kis marketing aktivitás megnövelné a bevételeket.

Csakhogy kifogás is van ám a sufniban:

• Én ahhoz nem értek…
• Áh, az túl drága…
• Az olyan bonyolult dolog…
• Nincs nekem arra időm…

A jó érzésű, ép ésszel megáldottak ilyenkor már sikoltoznak… és ilyenkor én is értem, hogy miért van jobb helyeken komplett kifogáskezelési kézikönyv.

Szóval, ha nem értesz hozzá, semmi gond

• hívj egy szakértőt…
• kezdd el képezni maga…
• vegyél fel valakit, aki ért hozzá…

Természetesen a csilli-villi full-service ügynökségek drágák. A jó hír az, hogy nincs rájuk szükséged, mivel nem vagy egy multicég. (Ha véletlenül az vagy, és mégis ezt olvasod, akkor Öcsém, Neked már reszeltek…)

Bonyolult, persze. Ha olyan tanácsadót találsz, aki nem tudja Neked értelmesen, a rizsát mellőzve elmagyarázni, hogy mit és hogyan kell csinálni. Jah, meg akkor is bonyolult, ha elsőre Kotler papa teljes kézikönyvét próbálod a fejedbe tölteni.

Nincsen időd? Hogy a nyűbe (ide majdnem rondábban írtam) ne lenne, mikor nincsenek vevőid? Akkor mégis mivel foglalkozol egész nap?

Persze, ha már le kell húznod a rolót, lesz egy csomó időd, de akkor meg már minek?

Összességében, ha tényleg haladni akarsz, de pillanatnyilag nincs túl sok pénzed, akkor keresgélj a neten.

Kismillió ingyenes blog és letölthető segédanyag van magyarul is, amelyek segítenek az elindulásban.

2-3 ezer forintért pedig olyan könyveket kaphatsz, amik pontosan a szádba rágják, hogy mit kell csinálnod. (Mivel ezek nem kalandregények, nem úgy működnek, hogy elolvasod, és azzal annyi… Meg kell csinálni azokat a dolgokat, amikről írnak!)

A kifogásokkal kár is előhozakodnod.

Van ugyanis a kifogásoknak egy nagy közös, súlyos hibája. Mindig lesz valaki, aki tudja rájuk a megoldást.

Nagy Krisztina

(Kriszta alias ’Vérnyúl’)