Te tudod, hogy kiket akarsz „elkapni”, de vajon az ügyfeled is tudja…?

Aug 3rd, 2010 Megjelent: Együttműködés, Marketing-észosztás | Nincs komment »

Most azonnal visszavonulhatnék azzal a pénzösszeggel, ha azt kérném, hogy minden marketing- és reklámszakember adjon egy dollárt (eurót, tökmindegy), akinek az ügyfele valaha már utasította el ötletét, kampányát ezzel:

  • Ügyfél: – Nem lesz jó!
  • Tanácsadó: – Miért, mi a baj vele?
  • Ügyfél: – Nekem nem tetszik!

Szeretném tovább olvasni »

Post to Twitter

Doktor vagyok, tehát tojok… Rád!

Jul 28th, 2010 Megjelent: Marketing-észosztás | 3 kommentek »

Nem lenne muszáj, de bevallom, hogy nem arról vagyok híres, hogy ok nélkül felnézek emberekre, vagy hogy azért tisztelnék valakit, mert a címe, rangja, pozícióra alapján úgy illenék…

Mindig rácsodálkozom azokra az emberekre, akik nagybetűvel emlegetik az orvosokat, ügyvédeket, és csak áhítattal ejtik ki a nevüket… Nem értem a jelenséget. Ugyanolyan emberek, szakemberek, mint bárki más. (Szerintem. Vitatkoznál? Tedd meg kommentben!)

Mi volt előbb, a doktor vagy a tojás?

Mi volt előbb, a doktor vagy a tojás?

Nem tudom, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, de sokszor előfordul, hogy ezek a doktorok sokszor tényleg úgy is viselkednek, mintha elvárnák, hogy hajts fejet előttük, és tisztelettel suttogd a doktori titulusukat.

Szerintem az orvos, az ügyvéd ugyanolyan szolgáltató, mint egy autószerelő. Egyik sem engedheti meg magának, hogy ne törődjön az ügyfelekkel, vagy hogy félvállról kezelje őket. (Helyesbítek: nem engedhetné meg magának…)

Kíváncsi vagyok az emberekre, a viselkedésükre, ezért időnként benn maradok olyan szituációkban is, ahol öntudatos vásárlóként, ügyfélként nem kellene. Mivel nem érzem, hogy megfelelően kezelnek…

Tegnap sikerült élményt gyűjtenem ismét. Íme a sztori:

  • Pontosan a megbeszélt időben értem a déerhez. Egészen pontosan az adott emeletre, mert ott nem volt kitéve sem cég, sem névtábla egy ajtóra sem.
  • Hívom az embert – kicsöng, nem veszi fel. Csakhogy hallani egy ajtó mögül a csöngést. Bekopogok, semmi. Benyitnék, zárva. (Mint később kiderült, nem az az ajtó volt.) Hívom ismét, kicsöng, nem veszi fel.
  • Várok. Ácsorgás a folyosón.
  • Pár perc múlva hív az ember. Mondom, itt állok a folyosón, hova kell menni? Azt mondja, hogy még vannak nála, üljek le a folyosón.
  • Oké, leülök. Várok, várok, várok.
  • Picit később hallom, ahogy a „vannak nálam” megnevezésű személy emelt hangon, vígan telefonál valakivel, részletesen elmesélve a napját, meg hogy most éppen az ügyvédnél ül… (Most tartunk kb. D+15 percnél.)
  • Nagyjából D+25 percnél – még mindig a folyosón ülök – fontolgatni kezdem, hogy ha D+30-ig nem történik semmi, akkor elkezdek a neten másik déert keresni.
  • Nyílik az ajtó (most tartunk D+28 percnél), már majdnem felállok, de még korai lenne.
  • A vannaknálampasi és a déer még kb. 3-4 percig beszélgetnek a folyosón, mielőtt elválnának.
  • D+32 végre megindul felém. Elnyom egy laza „elnézést”, majd beterel…


Te mit gondolsz? Ki engedheti meg magának, hogy így kezelje az ügyfeleit?

Post to Twitter

Értem én, hogy szolgáltató-kisvállalkozó vagy és nem marketinges…

Jul 19th, 2010 Megjelent: Marketing-észosztás | Nincs komment »

Köll a pénz vagy nem köll a pénz?

Ha eddig nem tudtad, akkor most szólok, hogy ahogyan felveszed a telefont, és ahogy aztán kommunikálsz azon keresztül, az egy fontos marketingeszköz lehet(ne) a kezedben.

Mire lehet jó?

  • Azonosít(hat) Téged
  • Segít(het) kialakítani a kapcsolatot a potenciális ügyféllel
  • Bizalmat ébreszt(het) Irántad

Márpedig ezek elég fontos marketinges tényezők. Akkor mégis hogy lehet, hogy amikor pl. egyéni vállalkozókat hívok, a telefonbeszélgetés sokszor így zajlik:

Igen?

Igen?

Szeretném tovább olvasni »

Post to Twitter

Kapják be a diákok a marketinges buktát!

Jul 13th, 2010 Megjelent: Marketing-észosztás | 8 kommentek »

Történt egyszer, hogy okos emberek kitalálták, ne csak a nagy pénzű marketingeseknek legyen mindig észosztás, konferencia, szeminárium.

Gondoljunk azokra, akik a holnap reklámosai, a holnap marketingesei lesznek. Ők volnának ugye (gy.k.) az egyetemisták, főiskolások. Tegyük őket egy kosárba, hívjuk meg a Nagy Nevű Embereket a szakmából, a cégektől, és hagyjuk, hadd okosodjanak. Ez volna a Brand Camp. (Tádámm!)

Szeretném tovább olvasni »

Post to Twitter