Jah, a marketingben is érvényes a gondolatok ereje…
Mondd meg őszintén! Mit gondolsz az ügyfeleidről, vagy a vevőidről? Légy óvatos!
Ha azt gondolod, hogy „Ezek mind idióták!”, akkor azok is lesznek. Ha azt gondolod, hogy az ügyfelek csak nyűgnek vannak, csak a baj van velük. Tádámmm! Igazad lesz! Miért? Egész egyszerűen azért, mert Te alakítod így a dolgokat. Szeretném tovább olvasni »
Ki az, aki nem ismeri a plázákban „eladó” címen futó életformát? Ha lenne ilyen ember, akkor az ő kedvéért elmesélem.
Rendszertani besorolás:
Ő az, aki ha egyedül van, akkor általában mobiltelefonál, műanyagdobozból hagymásmajonézeskrumplit rágicsál… Többnyire a méreténél egy-két számmal kisebb nadrágot és topot visel, hogy jól láthatóak legyenek a legkevésbé sem szép vagy egyedi tetoválásaik, öklömnyi piercingjeik.
Rosszabb eset, ha ketten, esetleg többen vannak. Ilyenkor általában az üzlet közönségének fülhallatára szokták megdumálni az előző esti, hétvégi bulit. Ki-kivel-mit, ki mennyit ivott, szívott, megcsalt, új telcsit kapott-vett, talált… Ha a kivesézéssel megvannak, akkor általában jön a tervezgetés, este, vagy a hétvégén hová, kivel, miben… Jajj, még azt a dögös akármit addigra meg kell venni, meg fodrász, szoli, műkörmös… Ha nincsenek jóban, esetleg csak flegmatikus mindahány, akkor elképzelhető, hogy az előző sztorit megúszod, és csak a bamba, végtelenbe bámuló tekintetekkel találkozol.
Bevallom, én szeretek vásárolni. (Sziaaaaaa, Krisztaaaaaa!) Ha már egy üzletbe bemegyek, akkor többnyire nem jövök ki üres kézzel.
Lehet, hogy már kezded sejteni, hogy mi a bibi? Bezony! Először mindig benézek az üzletbe, és ha ilyen eladói felhozatalt látok, akkor már be sem megyek.
Az ilyen helyeken személyes sértésnek élik meg, ha felpróbálnál egy ruhadarabot, vagy kérsz belőle egy másik méretet.
Ha kp-ben fizetsz, az a baj, ha kártyával, akkor meg az. Mindkét esetben lehet hangos nyaffanásokra számítani. Vagy nincs váltópénz, vagy itt senki se szokott kártyával fizetni, és akkor jajj, most mi lesz…
Ezen üzletek tulajdonosai – szerény véleményem szerint – több százezer forintokat (esetleg többet) hajigálnak ki az ablakon havonta. Erre egyetlen okot tudok (na jó, kettőt) elképzelni. 1.) Igyekeznek minél alacsonyabban tartani a bérköltséget, és ennyi pénzért csak ilyen munkaerőt kapnak. 2.) Fogalmuk sincs arról, hogy mi az a marketing, és mi mindennel lehet agyoncsapni egy egyébként működő vállalkozást.
Nos, a tulajoknak üzenem, hogy ha felvennének az előbbi hölgyemények helyére kereskedelemben jártas, vevőközpontú, kedves eladókat, akkor nagyságrendekkel nőhetne a bevétel, ami bőven kompenzálná a megnövekedett bér- és járulék költségeket.
Egy csomó ember szeret vásárolni, viszont a legtöbb ember nem szereti, ha pofákat vágnak rá, amikor belép egy boltba. Ugye, hogy nem is bonyolult?
…és ha mégsem vagy hajlandó többet fizetni egy jó alkalmazottért, akkor legalább legyenek szabályok. Hogyan fogadjuk a vevőt. Jelezzük, hogy kéznél vagyunk, ha segítségre van szüksége. Ha csak nézelődik, akkor ajánljunk Neki valamit…
…és ez még csak nem is marketing, tudod: józan paraszti ész.
Boldogult leánykorunkban alakult ki az a feltétlen reflex bennem és a kedvenc unokatesómban, hogy amikor egy fontos randira (megbeszélésre, állásinterjúra, rendezvényre, stb. igény szerint behelyettesíthető) készülődve a nagymamám és a szomszéd néni elismerően összebólintottak, hogy „ – Jajj bogaram, milyen csinos vagy!”…
…akkor mentünk, és szó nélkül átöltöztünk.
Ki a Te üzleti "nagymamád"?
) 
